2014. október 29., szerda

Angol–magyar fordítástechnika


Óra címe: Fordítástechnika BA I
Kód: FTOD-201/A1
Típus: Gyakorlat
Oktató: Sellei Iván

Ez az az óra, ahol talán a legmélyebben belekóstolunk, milyen is fordítani. Mennyiségét tekintve – ránézésre – nem kapunk sok házi feladatot egyik hétről a másikra, de azzal a körülbelül 1500 leütéssel bizony órákat lehet szöszölni! Így a félév felén túl járva már azt hiszem elmondhatjuk, hogy "kiismertük", mit is vár el tőlünk Iván. (Ej de nehezen jön a billentyűzetemre a keresztnév, de ha egyszer ő maga kérte, hogy e-mailben is így szólítsuk meg, mit van mit tenni? :D) Míg más órákon (pl. Paulnál vagy a német fordítós órán, amiről még nem írtam) jobbára azzal vagyunk elfoglalva, melyik a legszerencsésebb választás a rokonértelmű szavak közül, addig Iván ennél sokkal mélyebbre ható elemzésnek veti alá a szöveget.

Naiv módon amikor első körben nekiestünk valami fordítanivalónak, hol kezdtük? Hát az első mondatnál. Most hol kezdjük? Párhuzamos szövegekkel, esetleg videókkal, szólistákkal, glosszáriumokkal, címkékkel, a szöveg "átgondolásával": ki írhatta, kinek, azaz ki szólít meg kit, ki a célközönség? Ettől függően mit fordítunk úgy, hogy egyben magyarázunk is, vagy mi az, amiről jogosan feltételezhetjük, hogy az olvasóhoz eljut az üzenet enélkül is? Csak hogy a teljesség igénye nélkül néhány példát említsek. És mire eljutok odáig, hogy az első mondatot egyáltalán elkezdem magyarra átültetni, jobb esetben több óra munka van a hátam mögött, de cserébe valószínűleg nem sok újdonság lesz az angol szövegben, ami hirtelen hatalmas és megoldhatatlan problémák elé állíthatna.

Természetesen felmerülnek a tipikus "ezt most minek fordítsam" jellegű problémák is, elvégre fordításról van szó. De mindemellett a szöveg hátterében végigvonuló gondolatmenetet, a szerző szándékát és képzettársításait is alaposan kivesézzük. A leggyakoribb kérdés talán nem is a "mit jelent ez?", hanem a "mire gondolt a szerző, amikor ezt írta?", és ha belegondolunk, ez az igazi fordítás. Nem tagadom, néha kicsit elveszve érzem magam, amikor például Iván számára egy kifejezés igénytelennek hat, szerintem pedig nemcsak hogy tökéletesen odaillő, de még frappánsnak is tűnik. De a fordítás ilyen; természetéből adódóan szubjektív, hiszen nincsen egy kőbe vésett helyes "megoldás", ez nem matematika. (Na még csak az kéne!)

A házi feladatokat három szempont szerint értékeli Iván: magyarosság, szakszerűség és helyesírás. Ó igen, a helyesírás! Világ életemben... kiemelkedően jónak nem, de az átlagnál jobbnak tartottam a helyesírásomat. Néhány hét alatt az ilyen jellegű tévképzeteimet sikeresen eloszlatták az olyan órák, mint a magyar nyelvhelyesség előadás és például ez a gyakorlat :D De talán mire elvégzem ezt a két évet, már joggal fogom úgy hinni, hogy ha magamtól nem is tudok mindent helyesen leírni, legalább tudni fogom, minek kell utánanéznem, és hol :) 

Remélem félév végére eljutok odáig, hogy egy-két apró, főleg tapasztalatlanságból adódó hibával "megúszom" a házi feladatokat, mert én úgy vettem észre, az eddig beadott szövegeim alapvetően javuló tendenciát mutatnak. Maradjon is ez így! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése