Ma estünk túl a második félév első vizsgáján, ami valami érdekes okból kifolyólag ZH-ként volt reklámozva. Valószínűleg ez az időzítés miatt alakult így, hiszen még FTT-s léptékben mérve is benne vagyunk a szorgalmi időszakban (jövő héten lesz a pótlások hete), vizsgát pedig nem szokás ilyenkor írni, csak ZH-t. Viszont mivel alapvetően előadásról van szó, nem gyakorlatról, és ez a számonkérés adja az érdemjegyünket is, így "technikailag" mégiscsak vizsgáról beszélünk. (Ezt mutatja az a tény is, hogy három vizsgaidőpont is meghirdetésre került a Neptunban, persze ez nagy valószínűséggel csak formaság, mivel mindenkinek most kellett ZH-t írnia.)
Csak hogy felelevenítsem, ennyit tudtunk a vizsgafeladatokról előzetesen:
- Az előadások értékelése
- Öt előadás kulcsszavainak megadása (szabadon választott)
- Valamelyik előadás tartalmi összefoglalója (szabadon választott)
- Egy kérdés a kötelező olvasmányokból (Horváth, I. 2015., Horváth I., Szabari K., Volford, K. 2000)
- Az ajánlott irodalomból (1–28) egy szabadon választott mű ismertetése. (csoporton belül kérem különböző tanulmányokat választani, a fordítói szakmáról szóló más műveket is elfogadok)
Ez alapvetően egy teljesen straightforward és könnyen értelmezhető leírás, azonban a negyedik pont némi kétségbeesést szült köreinkben (már akikkel rendszeresen értekezem tanulás-ügyileg :D), ugyanis el sem tudtuk képzelni, mit fog takarni az, hogy "egy kérdés" a kötelező olvasmányokból. A modern fordító és tolmács alapvetően olvasmányos könyv (szerény véleményem szerint), de attól azért távol áll, hogy egy olvasás után kívülről fújhassa az ember. A másik könyvhöz még annyi kiegészítést kaptunk, hogy "csak az aktuális részeket" kell elolvasni. Mivel a tantárgy leírásában az szerepel, hogy a tantárgy által a hallgatóknak "[m]eg kell ismerniük a fordítók és tolmácsok szakmai és érdekképviseletei szerveit, azok működését, szabályzatát, etikai kódexét, szerződésmintáit", ezért elsősorban ezekkel a részekkel ismerkedtem. (Ezért is nem fogok erről a könyvről külön bejegyzést írni, mivel az egészet nem olvastam el töviről hegyire.) Illetve természetesen az itt a blogon is nemrég közzétett tanácsokból tudtunk még következtetni arra, mi várható.
Horváth Ildikó tanárnő azzal kezdte, amint belépett a terembe, hogy ez lesz a legkönnyebb vizsgánk, ebben biztosak lehetünk. Némi fenntartással, de azért örömmel fogadtuk a hírt, és amikor kézhez kaptuk a feladatlapokat, megbizonyosodhattunk róla, hogy a tanárnő nem járt messze az igazságtól. Az első feladat egy táblázat kitöltése volt, amelyben előre be volt írva, ki tartotta az előadást (és milyen szervezettől érkezett, ha volt ilyen). Ezt nekünk kellett kiegészítenünk az előadás témájával (némi kihívást jelentett ezt egy megközelítőleg három négyzetcentiméteres mezőbe beírni, de igyekeztem), egy igen/nem szócska beírásával a "részt vett-e" kérdésre válaszolva, majd pedig háromfokozatú skálán kellett értékelni az előadás tartalmának hasznosságát és az előadásmódot.
Ezt követte a második feladat, ami semmi meglepetést nem okozott. Öt szabadon választott előadáshoz kellett 4–5 kulcsszót írni, amelyekben a "fordítás" és a "tolmácsolás" csak más kiegészítéssel, vagy szóösszetétel részeként szerepelhetett (pl. feliratfordítás). A harmadik feladat sem okozott fejtörést, az egyik előadás tartalmát kellett 10–15 mondatban leírni. A negyedik feladat, a mumusunk pedig az volt, hogy ismertetnünk kellett vagy egy szervezetet (Horváth–Szabari–Volford könyv), egy etikai kódexet (szintén), vagy az egyik szabványt (szintén). Az utolsó feladatban választhattunk, hogy vagy az ajánlott irodalomból választott művet írjuk le röviden, vagy A modern fordító és tolmács egyik írását foglaljuk össze.
Tényleg barátságos vizsga volt ez – már ha ahhoz viszonyítunk, amire számítottam :D Eredményeket nem tudjuk, mikorra várhatunk, de természetesen majd arról is beszámolok.
Szakmai fórum vizsga (ZH)